Rakott karfiol recept

Az elkészítés

1. Feltesszük a darált húst pörköltalapra. Amíg fő, addig kifőzzük a rizst is.
2. Megfőzzük enyhén sós vízben a karfiolt hozzá, de csak éppen addig, amíg a torzsája meg nem puhul. Leszűrjük.
3. Utána mire mindent készre főztünk, kezdődhet a tálba helyezés: először egy adag karfiol kerül bele, aztán a darált hús, tejföl, rizs, karfiol, tejföl, majd a tetejére reszelt sajt.
4. Kb 20 percig sütjük, 175°c-on.
5. A legvégére már csak a tálalás marad.

hozzávalók / 4 adag

• 2 kis db karfiol
• 125 g gyors rizs
• 50 dkg darált sertéshús
• 375 g tejföl
• 15 dkg sajt
• só ízlés szerint
• bors ízlés szerint
• 1 közepes fej vöröshagyma
• 2 ek napraforgó olaj

Egyszerű, gyors recept - krumplis tészta

Elkészítés

1. A hagymát kockára vágva világosra pirítom a zsíron, hozzáteszem a pirospaprikát, a kockára vágott krumplit, felöntöm annyi vízzel, hogy ellepje, ízesítem sóval, borssal és főzöm.
2. Amikor már puha, összetöröm krumplitörővel, de úgy, hogy darabok maradjanak azért benne, ne legyen teljesen pépes.
3. Közben kifőzöm a tésztát, de nem teljesen puhára, hogy a krumpli szaftjából még tudjon beszívni nedvességet, vagyis finom ízeket.
4. A tésztát a tört krumplihoz keverem, és lefedve hagyom állni fél óráig. Tálaláskor a tányéron még megszórom borssal. A savanyú uborka kötelező hozzá.

Hozzávalók

• 1 kg krumpli
• 25 dkg tészta
• 1 fej vöröshagyma (nagyobb)
• 1 kanál zsír vagy 2 ek olaj
• 2 kk pirospaprika
• só
• bors
• csemegeuborka 

A legjobb Halászlé recept

Fotó:

Miután a halászlé a halat nem, vagy csak alig fogyasztó Magyarországon valahogy mégis nemzeti ételnek számít, körülbelül annyian értenek hozzá, mint egykor a focihoz, vagyis mindenki. A könyvtárnyi irodalomból a nyelvészeti részt mára megoldódottnak tekinthetjük, miszerint a halászlé mégsem a halász levéből készül. E tárgyban elődeink már hosszú polémiákat folytattak, a végeredmény az lett, hogy a magyarban a szón egyezményesen a halászok által készített lét értjük. (Lásd még: gulyásleves.)
A világ számos országában főznek hallevest, de igazinak mi csak a magunkét tartjuk. Talán a tengeri halak más íze, vagy az eltérő fűszerezés teszi, hogy a többit vérszegénynek találjuk, nem is nevezzük halászlének. Ha vendéglőben halászlét rendelünk, él bennünk egy halászlé archetípus, amit mindnyájan ismerünk, és ennek megvalósulását keressük állhatatosan. Hozzanak nekünk egy gyönyörű, mély bordó színű, gőzölgő tálat, sűrű barnásvörös lével, benne kényelmes méretű ponty- vagy harcsaszeletekkel, ikrával és tejjel, mellette kistányéron erős paprikával, és férfias méretűre vágott friss fehérkenyér szeletekkel. Az íze legyen kellemesen csípős a jóféle pirospaprikától, a hal ne legyen iszap ízű, a lé állaga pedig sűrű, tartalmas.
Tekintettel arra, hogy Magyarországon két nagy folyó található, el sem képzelhető, hogy ne két iskola létezzen az „igazi” halászlé elkészítési módját illetően. Talán Rézi néni szegedi szakácskönyvének köszönhetően mára mintha a tiszai lobbi lenne dominánsabb, vendéglőinkben és a ház körül készített hallevek is inkább azon a módon készülnek. A két módszer alapvető különbsége kicsit leegyszerűsítve egyetlen mondatban összefoglalható. A tiszainál először alaplé készül, majd ebbe kerül a hal, míg a dunaiba egyszerre minden belekerül, ellenben tészta is jár hozzá. (Itt jegyzendő meg, hogy a balatoni halászlé is tiszai módra készül.)
Számtalan recept létezik mindkét típusra, sőt a szakácskönyvek sem adnak egységes megoldást. Lehet ezt sokszínűségnek felfogni, mégis inkább – ebben is – a közmegegyezés hiánya a valószínűbb. A bolti halászlékockától az „én teszek bele paprikát és paradicsomot is” kreativitásán keresztül, a nagy marék cseresznyepaprikával ehetetlenné tett megoldásokig sokféle gyalázatot elkövetnek a halászlé ellen. Nézzük akkor sorjában a dolgokat.
Mikor eszünk halászlét? Hagyományosan leggyakrabban karácsonykor. Ennek eredete abban keresendő, hogy a katolikusoknál hajdan még szigorúan tartott adventi böjt utolsó napja december 24-e. Ekkor még nem kerülhetett más hús, csak hal az ünnepi asztalra. A másik népszerű időpont a nyár. Valamelyik vízparti halászcsárdában, vagy a kertben főzve.
Mibe főzzük? Ha karácsonyra készül a halászlé, akkor csak a nagy fazék lehetősége marad, az autentikusabb bográcsos megoldás ilyenkor nemigen jöhet számításba. (Épp csak megjegyezzük, hogy a kétféle bográcsforma is örök vita tárgya. Halfőzéshez inkább a lapos fenekűt ajánlják, de az üst formájú szintén megfelel.)
Milyen halból főzzük? A klasszikus halászlé alapja a ponty. Újabban harcsahalászlét is találunk az étlapokon, mi azonban válasszuk csak nyugodtan a pontyot. A szakértők az alapléhez keszeget, kárászt vagy más apróhalat használnak, süllő vagy csuka pedig nem való a halászlébe. Tiszteletben tartva a dunai/bajai módra főzött halászlé „társuralkodó” szerepét, vizsgáljuk meg, hogyan készül a tiszai/balatoni halászlé. Miután tökéletességre törekszünk, figyelmen kívül kell hagynunk, hogy karácsony táján a halasnál csak ritkán kapni apróhalat, de nem lehetetlen beszerezni.
Az alaplé elkészítéséhez legjobb a vegyes, úgynevezett fehér hal, elsősorban a keszegfélék. Ehhez jön még a ponty feje és farokrésze. A megtisztított, kibelezett halakat tegyük a felaprított hagymával együtt a főzőedénybe, öntsünk rá annyi vizet, hogy bőven ellepje, és addig főzzük, amíg a hús leválik gerincről és a nagyobb szálkákról. A levet leszűrjük és a halhúst szitán átpasszírozzuk, vigyázva, hogy szálka ne kerüljön bele. A hagymától és halhústól sűrű lébe kerülnek az előzőleg úgy 3 cm vastagra vágott és besózott halszeletek. Ha vékonyabbra vágjuk könnyen lefőhet a vastag szálkákról, ami most már nem cél. Ha túl nagyok a patkók, félbe is vághatjuk, ez a tálaláskor nagy könnyebbséget fog jelenteni. Mikor a halszeletek és ha van ikra vagy tej, a lébe kerültek, vízzel felöntjük, sózzuk és beletesszük az őrölt pirospaprika felét. A paprika minősége meghatározó!
Ha lehet, biztos forrásból, háznál vásárolt paprikát használjunk, édeset és csípőset ízlés szerint keverve. Ettől kezdve lassú tűzön hagyjuk főni az ételt, időnként óvatosan rázogatva, pontosabban forgatva a bográcsot (vagy fazekat), vigyázva, hogy a felszínen úszó paprika nehogy rásüljön az edény falára, mert akkor keserű lesz. A halszeletek hamar elkészülnek, inkább az igényel folyamatos figyelmet, nehogy túlfőjenek. Befejezés előtt néhány perccel tegyük bele a paprika másik felét, ez adja majd a végső ízt és színt. Ha már nehéz, ragadós párák szállonganak a légben, készre jelenthetjük a halászlét. A cseresznyepaprikát (vagy csípős, zöld hegyes paprikát) inkább az elkészült halászlé mellé adjuk. Utólag is pillanatok alatt méregerőssé lehet tenni a levet, de az ideális halászlé önmagában is kellően csípős, amit a forró tálalás még fel is erősít. Megengedem, aki úgy érzi, hogy legyen ereje annak a halászlének, a hétszázát, az belefőzheti a cseresznyepaprikát, de ha az étel valódi ízére is kíváncsi, javaslom, csak módjával tegye. Végül egy jó tanács: elengedhetetlen a hideg fehérbor vagy fröccs, mert, mint tudjuk, „átkozott a hal a harmadik vízben”.

[[ Oldaltörés (Recept) ]]

Halászlé tiszai módra
1 kg vegyes apróhal
2,5 kg ponty vagy harcsa
3-4 nagyobb vöröshagyma
3-4 csapott evőkanál csípős és édesnemes paprika vegyesen
só
víz
A kisebb halakat megtisztítjuk, kibelezzük. A hagymát apróra vágjuk. Annyi vízzel tesszük fel főni, amennyi bőven ellepi. A pontyot lepikkelyezzük, kibelezzük, vigyázva, hogy az epe ki ne fakadjon. Fejét, farkát, uszonyait levágjuk, a keserűfogat kitörjük. A fejet alulról kinyitjuk, a szemeket és a kopoltyúkat eltávolítjuk. A levágott részek is az alaplébe kerülnek. A fent leírt módon elkészítjük az alaplét, majd az előzőleg felszeletelt és besózott halszeleteket a vízzel felöntött lébe tesszük, és a paprika két részletben való hozzáadásával készre főzzük.

Én így főzök :)

A legjobb bejgli

A legjobb bejgli recept : Nagyon magyarnak gondoljuk, pedig inkább afféle monarchiás „csapatmunkának” tetszik, hiszen a lengyel és horvát háziasszonyok ugyanúgy megsütik karácsonyra, mint mi.

 Tény, hogy Tiszán és Dunán innen és túl, nem következhet el a karácsony az ünnepi asztal elmaradhatatlan tartozéka és dísze, a hagyományos bejgli nélkül. Ezt az illatos diós és mákos tekercset valaha kalácstésztából, olykor patkó formára hajlítva készítették, ám az élesztős omlós, azaz pozsonyi tésztából sütött változat még finomabb, és főleg sokkal tovább friss marad. Újabb divat szerint különféle egyéb töltelékekkel (gesztenye, aszalt szilva, kandírozott gyümölcsök stb.) is tekerik, de a diós-mákos változat a klasszikus. Én itt a „szájbarágós” receptet adom közre, hogy azok is sikerrel járjanak, akik még sosem – vagy csak nagy ritkán – sütöttek bejglit.

Diós-mákos bejgli

Hozzávalók 2-2 rúdhoz, illetve 20-20 szelethez:

• Az élesztős omlós tésztához:
• 600 g finomliszt
• 150 g vaj/margarin
• 100 g sertészsír vagy összesen 250 g margarin
• 1 csipet só
• 1,5 dl tej
• 1 kk.+50 g porcukor
• 15 g élesztő
• 2 tojás + 2 a kenéshez
• A diótöltelékhez:
• 50 g mazsola
• 3 ek. rum
• 200 g darált dió
• 150 g porcukor
• 1 tasak (10 g) bourbon vaníliás cukor
• 1 citrom vagy narancs reszelt héja
• 1/2 kk. őrölt fahéj
• 1 dl tej
• 2-3 ek. zsemlemorzsa
• A máktöltelékhez:
• 50 g mazsola
• 3 ek. rum
• 200 g darált mák
• 150 g porcukor
• 1 tasak (10 g) bourbon vaníliás cukor
• 1 citrom reszelt héja
• 1/4 kk. őrölt szegfűszeg
• 1 dl víz
• 3-4 ek. citromlé
• 2 ek. baracklekvár 

1. A tésztához összedolgozzuk a lisztet a vajjal/margarinnal, a zsírral és a sóval (nagyobb űrtartalmú aprítógépben néhány pörgetés az egész!). A tejet meglangyosítjuk, hozzáadunk 1 kk. porcukrot és az elmorzsolt élesztőt, felfuttatjuk. Belekeverünk 2 tojást, majd a maradék 50 g porcukorral együtt a liszthez adjuk és (további néhány pörgetéssel) összedolgozzuk. Munkalapra szedve átgyúrjuk, megmérjük, 4 azonos súlyú (250-260 g-os) cipóra osztjuk, műanyag dobozba/kelesztőtálba zárva betesszük a hűtőszekrénybe, de csak annyi ideig pihentetjük, amíg elkészítjük a kétféle tölteléket (a tölteléknek és a tésztának azonos súlyúnak kell lennie, tehát cipónként/rudanként 250-260 g-nak).
2. A töltelékhez az összesen 100 g mazsolát forró vízzel leöblítjük, alaposan lecsepegtetjük, meglocsoljuk az összesen 6 ek. rummal, lefedjük, fél órát (vagy egy éjszakán át) érleljük. 2 tepsit kibélelünk sütőpapírral.
3. A diótöltelékhez összekeverjük a diót, a porcukrot, a vaníliás cukrot, a reszelt citrom- és/vagy narancshéjat, valamint a fahéjat, hozzáadjuk a felforrósított tejet, a mazsola felét és a zsemlemorzsát, hagyjuk egészen kihűlni (ha kenés-töltés előtt lágynak találnánk, további 1-2 ek. zsemlemorzsát adunk hozzá).
3. A máktöltelékhez összekeverjük a mákot, a porcukrot, a vaníliás cukrot, a reszelt citromhéjat és a szegfűszeget, hozzáadjuk a felforrósított vizet, a citromlét, a baracklekvárt, végül a maradék mazsolát, hagyjuk kihűlni (ha töltés előtt lágynak találnánk, 1-2 ek. zsemlemorzsát adunk hozzá).
4. A kenésre szánt tojásokat kettéválasztjuk. Az első cipót kb. 20x30 cm-es, azaz A/4-es nagyságú lapra nyújtjuk, két rövidebb oldalán elvékonyítjuk a tésztát, vékonyan átkenjük tojásfehérjével. A szegélyeken 2-3 cm-t szabadon hagyva (tojásfehérjébe mártogatott ujjal, így nem ragad!) elosztjuk-elkenjük rajta a diótöltelék felét. Két rövidebb oldalát 2-3 cm szélesen visszahajtjuk-nyomkodjuk a töltelékre majd lazán-szabályosan feltekerjük és hajtott oldalával lefelé sütőpapírral bélelt tepsire fektetjük.
5. Megtöltjük a másik 3 cipót is (egyet a maradék dió-, kettőt a máktöltelékkel). Tetejüket és oldalukat megkenjük a tojássárgájával, majd hűvösre tesszük, amíg a tojás meg nem szárad (35-45 perc). Ezután meleg helyre (a konyhába) visszük, könnyedén átkenjük tojásfehérjével, és további fél órát „szárítjuk” (a kétszeri kenéstől lesz márványos a tetejük).
6. A sütőt előmelegítjük 190 °C -ra (légkeveréssel 160 °C -ra). 2-2,5-es vastagságú kötőtűvel vagy fém nyárssal 4-5 cm-ként, egészen “koppanásig” nyomva a tűt, sűrűn megszurkáljuk a tésztatekercsek oldalait és tetejét azaz utat biztosítunk a gőznek, hogy szét ne repessze a tésztát, és 30-35 percig, aranybarnára sütjük.
7. A sütőből kivéve 5 percig hűlni hagyjuk, aztán lapáttal vagy széles pengéjű késsel visszanyomkodjuk az esetleg kibuggyant tölteléket, végül formára igazítjuk a tekercseket, és hagyjuk teljesen kihűlni. Alufóliával letakarva hűvös helyre tesszük, és lehetőleg csak másnap szeleteljük. Fogyasztásig folpackban csomagolva, hűvös helyen, de nem a hűtőszekrényben tároljuk.

Fontos:

– A tésztát előző este is elkészíthetjük, 4 cipót formálunk belőle, fóliába csomagoljuk, másnapig a hűtőszekrényben pihentetjük, a többi ugyanaz.
– Ha nem légkeveréses a sütőnk, a sütést 200 °C -on kezdjük és 10 perc múlva visszakapcsolunk 180 °C –ra, félidőben néhány pillanatra kinyitjuk a sütő ajtaját, hogy a gőz távozhasson – a légkeveréses sütőt nem kell nyitogatni!
– Mint megannyi más ételnél, itt is elmondhatjuk, hogy ahány ház, annyi bejgli – eltérhetnek a hozzávalók, a készítés módja is változó lehet– ettől kerek a világ, hiszen valamennyi finom, legfeljebb vannak egyszerűbb és gazdagabb változatok, de egyáltalán nem biztos, hogy a gazdagabb a több, mert a sok plusz adalék esetleg elviszi az ízét, és már nem is bejgli, amit sütöttünk.

Tippek:

– Még illatosabb-aromásabb lesz a töltelék, ha 1/2-1/2 felhasított vaníliarúdból kikapart péppel ízesítjük (noha a bourbon vaníliás cukor tartalmaz valódi vaníliát).
– Ha sülés közben szétreped a tekercs, annak több oka is lehet: vagy túl jót akartunk, ezért több tölteléket tettünk bele, vagy túl vékonyra nyújtottuk a tésztát, vagy nem szurkáltuk meg elég sűrűn-mélyen.
– Ha bejglink morzsálódik, szétesik, netán darabjaira hullik, sebaj, attól az még nagyon finom, ne veszítsük el a jókedvünket! Úgy tudom, az a bejgli is mindig el szokott fogyni, amelyet a tepsiből kell kikanalazni...
– A kész bejgli remekül tűri a mélyhűtőt: a teljesen kihűlt tekercseket folpackba csomagolva betesszük a fagyasztóba. Fogyasztás előtt 6-8 órával kivesszük a mélyhűtőből, szobahőmérsékleten hagyjuk felengedni, a többi ugyanaz.

Üdvözli önt a Recept kereső

A Recept kereső a konyha világába kalauzolja el önöket, a legjobb és legfinomabb ételek receptjeit mutatjuk be önöknek itt.